Lelki pásztor-e a lelkipásztor?

Talán négy éve egyszer valakinek azt tanácsoltam, aki tőlem kért segíts, hogy keressen egy pszichológust, és ő felháborodott a javaslatomon, mondván, hogy ő nem beteg. Viszont, amit tőlem, mint lelkipásztortól várt, általam teljesíthetetlen volt. Tisztában tudunk lenni a saját kompetencia-határainkkal? Hogy vannak olyan pszichológiai rendellenességek, személyiségzavarok, amelyek nem csak hogy engem, de akár az egész … [Read more…]

Disznók és gyöngyök

Egy jézusi mondat régóta foglalkoztat az igehirdetéssel összefüggésben: “Ne adjátok azt, ami szent, a kutyáknak, gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé, nehogy lábukkal megtiporják azokat, majd ellenetek fordulva széttépjenek titeket.” (Máté 7,6). Mi is az a szent, és milyen gyöngyökről van itt szó? Talán nincs olyan igehirdető, aki ne szembesült volna már azzal az érzéssel, … [Read more…]

Nyugati minták – gyógyszer vagy méreg?

Ez is, az is. Ez sem, az sem. Egy kicsit azért ennél árnyaltabb a történt, ugyanis alapvetően a mi magyar népünk a kezdetektől ambivalens viszonyban volt a nyugatról jövő mindenféle hatással, köztünk magával a kereszténységgel is. Amikor a nyugati mintákról beszélünk, amelyekről elgondolkodunk, hogy érdemes-e átültetni őket a lelkészi munkánkba, akkor részben már vagy egy … [Read more…]

Modellek

Egy rövid felvetés erejéig a modellekről gondolkodom. A modell nem vízió, vagy látomás, erről is fogok majd írni. A vízió, vagy látomás egy sokkal összetettebb, mélyebb, nehezebben megragadható téma, és szerintem messze fontosabb is. A modellek témája inkább arról szól, hogy mindannyian keresünk valamilyen mintát, aminek a mentén építkezhetünk. Gyakran ezek a minták mankóként segítenek … [Read more…]

Mégis mit csinál a lelkész?

Semmit. Templomainkban, hallgatóink között tömegesen ülnek olyan emberek, akiknek ez szent meggyőződésük. Csúnyábban megfogalmazva: ingyenélő. Ráadásul aránytalanul túl van fizetve, és a parókia, és még a rezsi is. (Nyilván, akinek van). Sok éven át zavart ez a szemléletmód, de mára már ott tartok, hogy szerintem ez komolyan-vehetetlen. Többnyire meggyőzhetetlenek is azok, akik így gondolkodnak. A … [Read more…]

Egyet fizet, kettőt kap?

Ha már nem hivatalos egyházi szakzsargon, akkor folytassuk a papnéval. A papnét bátran idézőjelbe is tehetjük, mert amikor ezt a fogalmat megalkották eleink, még mit sem tudtak a női lelkészekről. Még szavunk sincs rá: papférj? Olyan, mint a honatya, aki történetesen nő. A zsinati atya, aki egyébként anya. Kétségtelenül egyszerűbb volt ez a képlet sok … [Read more…]

Amikor nem szól az Úr

Az igehirdetési stílusunk, vagy az igehirdetés-értelmezéseink különbözőek, sőt, idővel változnak. Vannak, akik érzelmi távolságot tartanak az igehirdetés és önmaguk között, így kívül is maradnak, és ez alapvetően nem baj. Érdekes lehet egy olyan tanulmány, ami az igehirdetés és a lelkialkat összefüggését vizsgálja. Lehet, hogy van ilyen, sőt, biztosan van, de még nem találkoztam ilyen tanulmánnyal. … [Read more…]

Végre hétvége – vagy mégsem?

Az egyházi belsős szakzsargon világába a teológiai tanáraim vezettek be. Sok nem-hivatalos kifejezés mellett egyik tanáromtól hallottam először a papvasárnap kifejezést. A lelkész vasárnapja hétfő? Esetleg kedd? Szerda? Csütörtök? Péntek? A szombat elviekben nem lehet, mert egyrészt olyankor programok vannak, esketések, ifjúsági alkalom, és ráadásul ezen a napon kellene készülnie a lelkipásztornak a vasárnapi szolgálatára, … [Read more…]

Ki a főnök? → A munkamániás vezető

A lelkészek munkája vezetés. Akár tisztában vagyunk ezzel, akár nem. Akár tudatában vagyunk vezetői stílusunknak, akár nem, vezetünk. Máskor a vezetéstől való tartózkodás vagy ennek a feladatnak az elkerülése vezetői vákuumot eredményez a közösségben, amelynek a vezetőiként volna szükséges dolgoznunk. A vezetés felelősséggel jár, és a felelősségvállalás mentén fedezhetjük fel saját vezetői stílusunkat, vagy, hogy … [Read more…]