Hatásvadászat

Befolyás, ráhatás, behatás, impulzus, inger, benyomás, élmény, tapasztalat, impresszió.

Ha egy fontos, vagy egyik legfontosabb törekvésünket kellene elmondanunk a lelkészi munkánkról, akkor a hatással lenni igénye biztosan az első öt között lenne. Gyakran ez nem is tudatos, de nagyon is kézenfekvő. Céllal végezzük a munkánkat, céllal hirdetjük az Igét, és ez a cél a hatás reménye, hogy ennek lesz valamilyen hatása. Ez a hatáskiváltás ugyanakkor – ha távolabb lépünk saját helyzetünktől – meglehetősen minimális. Mintha nem lenne hatása annak, amit egyénileg, és amit közösségileg, egyházként teszünk. Mit is jelent hatással lenni, és vajon miért hatástalan a munkánk?

Az elmúlt kilenc évben gyakran volt olyan érzésem, hogy ennyi erővel süketeknek is prédikálhatnék. Úgy tűnik, hallgatóink közül sokan már örökké a még gyerekkorukban megtanult hiedelmek mentén értelmezik a hozzájuk érkezett információkat. A hatástalanág nem pusztán a lelkész munkájának az eredménye. Az érdektelenség, vagy a fölöslegesség az emberek részéről hozzájárul ehhez a hatástalansághoz. Nincs demoralizálóbb, mint az érzés, hogy hatástalan a munkám.

Tegyünk egy különbségtételt. A megváltoztatás és a hatással levés közötti különbségről gondolkodjunk.

Szocializációs mintaként, öntudatlanul azzal az igénnyel lépünk be a lelkészi szerepbe, hogy nekünk meg kell változtatnunk az embereket. Ennek nagyon sokféle vallási megfogalmazása van a kegyesebb szólamoktól a kevésbé kegyes, inkább vallásos szimbolikájú megfogalmazásokig. A legjellemzőbb, hogy Isten vagy az igehirdetés mögé bújik ez az emberek megváltoztatását megcélzó nagyon is emberi törekvés. Hogy ezt missziónak nevezzük-e, gyülekezetépítésnek, vagy vallásos nevelésnek, az abban a tekintetben mindegy, hogy mögötte a megváltoztatás igénye húzódik. A megváltoztatás igényével végzett munka azonban leginkább az ideológiai neveléshez hasonlít, de ténylegesen hatástalan marad. Az emberek megtanulhatják, mit helyes gondolni, vagy hogyan helyes viselkedni, de az életük, vagy a gondolkodásuk, vagy az identitásuk érintetlen marad.

Akit meg akarunk változtatni, azt nem kell ismernünk, és ez a hozzáállás egyben sajátos szereposztást is jelent. Az az alapfeltevés, hogy a lelkész pusztán helyzete okán a „helyes élet” ismeretének birtokosa, azt eredményezi, hogy az emberek életét anélkül szeretné átalakítani, hogy egyáltalán elgondolkodna azon, hogy milyen is az az élet, amit átalakítana, és természetesen, hogy én magam, aki ezt a megváltoztatást kívánom véghezvinni, mégis miért lennék mérték vagy norma mások számára?

A megváltoztatás erőszakos viszonyulás önálló emberek irányába. A megváltoztatás igényének az ellenszere a megismerés. A megismerés egyben hidat is jelent a hatással levés felé. De ez hosszú folyamat, szerintem élethosszig tartó. Ez azt jelenti, hogy nem fognak egy prédikációtól „megtérni” az emberek, és egy-csapásra olyanokká válni, mint amilyenekké szeretném, hogy váljanak. Így leírva furán, sőt komikusan hangozhat, mégis gyakran ilyen átgondolatlan és éretlen elgondolások vagy vágyak húzódhatnak meg a szemléletmódunk mögött.

Az embereket nem lehet megismerni anélkül, hogy engednénk, hogy megismerjenek minket. Érdekes lehet átgondolni, hogy vajon az öt szeretetnyelv hogyan alkalmazható a gyülekezetben élő emberek viszonylatában. Kettőt biztosan érdemes alkalmaznunk: a minőségi idő és az elismerő szavak. Csak azokra lehetünk hatással, akiket ismerünk, vagy akiket megismerünk, sőt, épp a megismerés folyamata eredményezi a hatásgyakorlást.

A hatással levés és a megváltoztatás igénye közötti lényegi különbség, hogy míg a megváltoztatás igénye elsődleges törekvés, addig hatással levés voltaképpen a közösségben levés és a megismerés melléhatása. Az emberek arra figyelnek, akik figyelnek rájuk. Azt hallják meg, ami kapcsolatban áll velük. És én nem tudok másként figyelni, vagy kapcsolatot teremteni sem igehirdetőként, sem máshogyan, hacsak nem engedem, hogy rám is hassanak az emberek.

Természetesen érdemes megőrizni a józan eszünket, a gyülekezetünk tagjai is éppúgy törekedhetnek arra, hogy engem megváltoztassanak. Ennek számos módja van, az ártatlantól az egészen tisztességtelen nyomásgyakorlásig. Mégis a hatással levés interakciós jellegű, és csak azokra lehetek hatással, akik hatnak rám is. Ez azt jelenti, hogy az engem ért hatások rajtam is változtatnak, de így hathatok én is azzal, hogy ott vagyok, ahol vagyok.