Lelkészek meg nem élt élete

Mi lettél volna, ha nem lennél lelkész? Talán egészen régi időkbe kell visszamenni ahhoz, hogy egy ilyen kérdést – amennyiben komolyan vesszük – át tudjunk gondolni. Mi is lettem volna, ha nem lelkész lettem volna. Van egy értelmezéstörténete a lelkészi hivatásunkkal való kapcsolatunk alakulásának. Legalábbis jó, hogy ha ez egy történet, és nem ugyanazt az értelmezést használjuk már régi idők óta. Az értelmezéstörténet azt jelenti, hogy változik a lelkészi hivatáshoz való viszonyom, és benne az önértelmezésem is. És mint ilyen, egészen messze kerülhet idővel az az értelmezés, amivel magamat lelkészként értelmezem, attól, ahogyan értelmeztem ezt akkor, amikor még csupán az első lépéseket tettem meg a lelkésszé válás hosszú (és valójában, ha nem hagyjuk el a hivatásgyakorlást, életünk végéig tartó) útján. Amikor a lelkészi hivatást választottuk, ugyanúgy választottunk a lehetőségek közül, mint bármely más hivatás esetében. „Világi” foglalkozást választó keresztény egyetemistákkal beszélgetve értettem meg, hogy mindegy, hogy a lelkészi hivatást választjuk-e, vagy más, látszólag a hit világától távol esőt, mindkét esetben az értékrendünk alapján választunk, és a választott hivatáshoz valamilyen értékeket társítunk. Ez más területein is érvényesül az életnek, de most maradjunk a hivatásnál. Miért is lettem lelkész, és nem valami más? Mi lettem volna, ha nem lelkész lettem volna? Lehet-e bátran és őszintén válaszolnunk ezekre a kérdésekre? Én azt tapasztaltam, hogy minden komoly szándékkal párhuzamosan a fiatalok lelkészi hivatásválasztásánál megjelenik egy olyan kétely, ami a későbbiekben is megmarad, csupán árnyákba kerül, vagy elfojtásra, letagadásra. Hogy végül is nem teremtett egyikünknek sem Isten lelkésznek, még ha adja is magát egy olyan értelmezés, hogy ez így lenne. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem. Mégis ezt választottuk. A mélyben időszakosan lehet nagyon erős belső konfliktus az árnyékban maradt kételyünk miatt, máskor egészen eltűnhet, de jelen van olyankor is.

A meg nem élt élet azt jelenti, hogy amikor egy hivatás mellett döntöttünk, egy élet mellett is döntöttünk, és számos más „életet” végül emiatt nem éltünk meg. Azzal, hogy lelkész lettem, minden más nem lettem, ami lehettem volna még azelőtt, hogy lelkész lettem.  A meg nem élt élettel való foglalkozás elsőre furcsának, vagy egyenesen értelmetlennek tűnik, pedig nagyon hasznos, és egyben sok mindent segít megérteni a hivatásértelmezésem történetéből. Valamilyen módon, legalábbis vágyak, vagy meg nem valósult, vagy meg nem valósított álmok szintjén ezek a meg nem élt életek bennünk vannak, és valamilyen formában törekszenek a megvalósulásra. Egy-egy kudarcokkal jellemezhető szakaszban akár elő is törhetnek, és szeretnének szóhoz jutni. A meg nem élt élet valami, ami most lehetne a lelkészi hivatásom helyett, és akkor lehet, hogy a lelkészi hivatás lenne a meg nem élt élet. Szerintem sokaknak a lelkészi hivatás a meg nem élt életük. Különösen lelkészgyerekeknél fedeztem fel ezt a jelenséget, akik nem követték apjukat, vagy szüleiket a lelkészi hivatásban, hanem más szakmát választottak. A meg nem élt élet lényegében egy párhuzamos, a héttérben lévő, meg nem valósított része önmagunknak.

Egy válság, vagy egy szakmai krízis előhozhatja a meg nem élt életünket úgy is, hogy otthagyjuk az addigit, és belevágunk abba, ami eddig a héttérben volt, és parlagon hevert, de szerintem így csupán annyi történik, hogy a lelkészi hivatásunk kerül a háttérbe, mint meg nem élt, vagy félben-hagyott élet. A krízisek, vagy szakmai identitásválságok nagyon jó lehetőséget adnak arra, hogy valamit, amennyit lehet, ebből a meg nem élt életből, vagy meg nem élt életekből beintegráljunk a tényleges, vagy előtérben lévő, megvalósuló életünkbe. Jórészt ehhez sok tabut kell magunkban legyőznünk, illetve a hivatásértelmezésünk változására van hozzá szükség. Miért is gondolom, hogy az, ami a meg nem élt életemben van, nem fér össze a lelkészséggel? Lehetséges, hogy némileg nem csak a hivatásértelmezésemet (mit jelent lelkésznek lenni), de a meg nem élt élet tartalmait, vagy megvalósíthatóságát is átgondolhatom. Milyen erőforrások, lelkem eddig parlagon heverő mely értékei vannak a meg nem élt életemben?

Végül, a meg nem élt életünket „nem hivatalos” formában valamennyire, vagy valamilyen területeken megéljük. Lehet, hogy nem lettem szakács (pedig szerettem volna), viszont otthon élem meg ezt a meg nem élt életem. Vagy nem lettem tanár, de a módja, ahogyan prédikálok, erősen tanáros, és így mégis megélek valamit a tanárságból. A meg nem élt élet erőforrás. Olyan kihasználatlan terület, amely mind szakmailag, mind személyes életemet tekintve hozzájárulhat ahhoz, hogy a korábbinál teljesebben, vagy gazdagabban vihessem bele magam mind a lelkészi hivatásom gyakorlásába, mind a magánéletembe, vagy önmagam megélésébe.

Mi a meg nem élt életed?